a félreértelmezett hűség évekkel
sűrű kacatokat tol a semmibe
majd a krizantémok illatával
múlik a megbánás de addig 
s ahogy már minden csont kiáll 
nem marad csak az apokalipszis

öncsonkítás és kihasználatlan
lehetőségek finom metszetei 
százszoros nagyításban hiába
minden termékenységi rítus
feleslegesen dörgölőznek hozzá
az ismeretlen völgy liliomai

mert kinek szerelmét őrzi az űr
viszik kódolatlanul a keleti folyók
szomjan ne haljon a rettenet
mit is dobálna még válla fölött
hátra mint maga rovására
elképzelt szeretője gúnynevét