a köpenybe ékelődött nyomorult kaput
sikerült résnyire nyitva hagyni most
komplett gleccserek jönnek-mennek
a széttartó szegélyek mentén
szerelmek zárványosodó rétegeiből
marokkövet formálnak a napok
a lepattintottak illetlen tiltakozása
és minden hiábavalóság ellenére
kiszámíthatatlan kéregmozgások
imitálják a rendet de megint csak
megegyezés kérdése lesz honnan
számít hegynek a felgyűrődött idő
mindegy hogy óceáni árkokba fekszik
vagy kontinentális reggelit rendel
a világnak azon a felén ahol megindult
az első hajszálvékony repedés