a féktelenség árából és baljós szagokból
már védőpajzsot lehetne emelni
a fatális tévedések ellen
mondvacsinált bizonyosságokat társít
egyértelmű okozatokhoz az elme

nem ez az egyetlen mindmáig feloldatlan titok
valaki fehérre súrolja az éjszakát
újrafényezi a reggelt
azon a rozsdátlanított napon
nem marad semmi a nyikorgásból

de kinek kell ez a dermedt madár
és az ő furcsa álmai a repülésről
leonardói tervekkel ügynökölt égről égre
most képtelenségeket állít ahogy üszkösödik
a jóindulat és sorra lefagynak a gépek

még egyszer mondom ez nem az a bolygó
dögök elaggott szárnyak és önimádók
mióta meghekkelték a piramisokat az arany
kézen-közön csak a rajzokat nézi az ember
bennük a világ az eredő és a jóslat

nem tudni semmit pedig világosan fogalmaz
egyébként töltelékszavak nélkül csak újabban
alkalmazási leírás híján érthetetlenek az ábrák
egyetlen kártus ismerős de a többiben lenne a lényeg
amiket nem ért és nem ért és nem ért és nem ért