varjak útjába került átlagos péntek
a kitüremkedések lefagynak vagy elszáradt
fonódások indáiba vész az összefüggő bőr
határán az éjszaka vége

csillapodik a vérzés aztán egészen megáll
szájból szájba áramló lélegzetvételnyi csönd
majd módszeresen szitává lövik a ködöt
a nélkülözés orvlövészei

megnő a köröm kihullik a haj miközben
dermedt nyirok és állandósult sorsvonal
az idő minduntalan felkunkorodó sarkaival
küszködik egyre nem simul

egyetlen nap alatt minden tartalék az óceán
feltölthetetlen árkaiba csorog hiábavaló
bármilyen kockázat és szabadtüdős merülés
élet-halálra akár a jég alá

démonok kiűzésének titka szembenézés
most talmi büszkeség és jól végzett mosoly
de az eperlekvárból itt örökre elvesztek az ízek
ahány lábam minddel megyek