esni fog mondják szél lesz
valahogy nem jutott eszébe
senkinek bereteszelni az ajtót
és összesöprögetni a lehullott
elhatározást a maradék akarat
cefreszagú gyümölcsei mellé

gyűlik a por rakódik a muszáj
nehézlégzés és halogatás
unalomig ismételt mantrái
az egyetemes lélektan tételeinek
végén ítéltetik a tett de miért
nem számít közben a szándék

bármivé csak válni ne kelljen
nyakunkon úgyis a világ vége
most a reinkarnáció mellett még
a párhuzamos univerzumokban
is hinni kell hogy a következő
életnek egyáltalán esélye legyen

vissza egészen a szingularitásig
talán egyetlen kreatív mozdulat
elég egy másik bránvilágba jutni
ahol megengedhetőek azok a kezek
és nem a valóság meddő talaját
áztatják hiába az októberi esők