minden itt van becsomagolva
amit már nem viszek
a megmaradt aprónk fele egy fém ötös
kagylóhéj gyertyák tizenkét waka

ki tudja hol talált sárga művirág
melegebb ruhák és néhány apró kellék
karácsonyról megmaradt sorok
nem törölt postafiók jelszava

mentés másként ez csalás mert nem rakok
dobozba annyi mindent és igazad van
a hiány ugyanúgy gyilkol mint a tárgy
de látod mégis elteszem a törölköződ

mert van az az illúzió hogy téged őriz
hogy összeköt de elrekeszt az ajtó
mindig is volt egy biztos hely neked
most az a szekrény rejt szemem elől

de hová tehetném szokásaink végtelen sorát
és ezt a túlságosan is belakott várost
végső soron a szebbik életem milyen
páncélszekrénybe rejtsem milyen kód alá

se kinyitni se eldobni a kulcsot nem merem