ismerem minden gyengeségem
de nem tapasztaltam ki
a parlagon hagyott föld küszködését
amivel gyomot nevel vagy hajdan volt
vetések sarjadásán mereng

learatták Van Gogh szeme elől a táblát
már akkor beleőrült a várakozásba
és mikor lángolni kezdett a tarló
nem pótolhatta napraforgói aranyizzását
az egyre veszettebb elhagyatottságban

vagyok egyszerre festő és elvadult ugar
egyik puszta kézzel irtaná a gazt
másik vetné ki magából biztosan
még mielőtt végleg lepereg a sárga
de hová lett a Nap mégis hová