a tökéletességgel piszmogok csak úgy magamnak
megfürdetem érintésvédelemmel ellátott tagjaimat
magasban elhervadt zuhanyrózsa
életlen borotvapengék kígyóznak belőle

ideje van egy hátmosókefének

ahogy ideje van az egyszerű geometriának
valami vagy kör vagy négyzet
az egybevágóság illúziójától
néha egy konvex térbe is bele lehet veszni

a legrövidebb úton indulok

ahogy a legrövidebb gyufaszállal kezében
cihelődik sorsa nyomán a vesztes mert
arra rendeltetett hogy húsával és vérével
szolgálja tovább a révbe jutottakat

a fájdalom végre meghozta az esőt

ahogy a fájdalom hordja el a megszentelt hegyet
márvány- és gránittömböket repeszt dühödten
mert csaknem pupilla nagyságú darabokból
állhat majd össze korrekt sírfelirat vagy

egy arc tökéletes kövekből kirakott mása