én én én

három megyén és hét határon túl
vizek amikhez nincs közünk
egyedül szépeim a madarak
traktor marta földön
prédává lett bogarak csigák
az élet jószagú tülekedései

nyakamban kenderkötéllel megkötözött álmok
egyik hídfőtől a másikig önveszélyesen
terelnek a gémek még inkább
a vonatról két oldalt lelógó nagy tavak
lelkifurdalásos csodálattal érzem
igazodni a váratlanul tárulkozó szépet

égbolt pamutvásznára vetülő állomás
mint rendesen talpig feketében
újszülött szemmel talpfákat számolok
összefolynak
a magam vagyok mondatot
magamért vagyokra konvertálom

én én én
alig valami változik