újabb nap a sárban    talán számolatlanul ki tudja
nehéz esők esnek    barázdát húz arcomra a víz
súlyos nagy keresztet    farag csontjaimba lyukat furulyát
könnyű kezek visznek    hitemszakadtáig

könnyű kezek viszik    hasítják tépik ne legyen
mintha táncot járna    nyugodalmas az éjjel
bús fekete felhő    hiába kúszik a hűség hegyére
kerekszik utána    hajnalban visszafordul mégis

kerekszik belőle    földtáblák rikoltó szétcsúszásaival
szomorúság árnya    mint életveszélyes meredély
vergődik alatta    a tér pedig virágok is nőttek
pici rigó szárnya    most tépett megalázott és fázik

pici rigócsőrre    az égre szürke mollokat aggat míg
nehéz eső esik    földre dobálja a gyöngyét
súlyos nagy keresztjét    az éjszaka enyészkezébe adja
könnyű kezek viszik    eperízű reggelek megváltó neszezéseit