Megvonaglik a vers teste
retinádra gömbölyödő sorok
pillái rebegnek lecsukódnak
ahogy ajkad formálod köréjük
hanghullámok érintésében
kéjesen nyöszörög
lúdbőrzik végigfolyik ereiben
a meztelenség vágya
tedd magadévá lélegezd be
marcangold szét vállait
harapd vedd vérét tombold
az örök szavakat asszonyod
szeretőd parazitád míg
tüdőd és nyelved hegye
mozdul nyeled habzsolod
ölébe von úgy kényszerít
egyre vadabb és kontroll nélküli
visszakarmol üvölt
és artikulálatlan élvezni kezd...