A te világodban neve van a gömbnek,
ha zárva az ajtó, hát bedörömbölnek.
Lehet, hogy kicsikét szürreális,
de ugyanaz a helyzet ideát is...
Fütyül a szél a pálmák alatt,
kinyílik a száj és berepül a falat,
ferdül az aszfalt, a lejtő halad,
kenyeret ennél, de csak kalács akad...

Az üzenet ennyi: levelek a résben,
itt úgy fogy az idő, és kínos a présben.
Tudod, hogy mi kerül tűzvonalba,
na, minek is időzni ugyanarra?
Ürül a tár és nincs több alak,
nehezek a sátrak és üresek a falak,
piszkos a körmöd, az ujjad ragad, 
te vagy a hős - a társad ott marad...

Ha igazán fontos jeleket akarnak,
majd pin-kódot kérnek s a válladba marnak.
Pecsét – az igazán optimális.
És ugyanaz a helyzet ideát is...
Nyeled a könnyed – túl sós megint,
kiakad a műszer és te nyered a legyint...
Szétfut a sín, ha elmegy a vonat,
zuhan az élet és huss a pillanat...