mindig reggelek
redőny résein
hárfázó hajnal
kontúrtalan tárgyak
kánonszuszogás
még nem döfi magába
kötelessége tűit
de elég egy óvatlan
kibújó lábujj hidege
valahol messze
és tőle függetlenül
hétmilliárd kívülálló
szorong egy tányér
peremén mintha
ébredésbe vetett hitet
aratna rózsaszín kaszás
- vagy rozsdavörös -
e pillanatban minden
távoli vagy mindegy
kivéve a fél fordulattal
elérhető szunnyadó fürtök
közöttük határozottan
jó még s a gondolattól
sejtről sejtre eszmélni kezd