Terpeszben áll a reggel
hátratett kezével sürget
sarkain billeg ahogy
a smasszeres filmekben látta
megyek már kelek indulok
kisiklott tenyerem elveszem
az üres párna
több hetes ráncáról
mit ébredben gyűrt
egy kevésbé agresszív hajnal.

 * * *

Konyhában ülsz és a tengert szedegeted
ma sem beszélsz tán senkivel
hangszálakra tapadt illatos füst
kacér kergetőzése az egyetlen
erotikus momentum a napban
bár volnál lángoló zsiráf
tested fiókjaiba tömködni a tiszta ruhát
mintha máshová nem is lehetne menni-maradni
halványzöld méterek indáznak talpad alá
a kávé sétáltatása közben.

 * * *

Két sortörés közt kóvályognak
ejtőernyőznek a csillagok
ahogy a cserépkályha parazsa
órákig nézte a gyerek
valami nem volt egészen rendben
sejtette kisikló kezeit a párnán
veszélyes ágyakon nőtt fel egész idáig
ahol harapható a csönd és vérzik
gyolcstakarója létező csípők íveit
elfedi-kitakarja türelme hűvös tenyereivel.