Álmodd ezt a szomorú őszt, kedves,
smaragd vizekbe hullnak az esők,
párálló dombok testére az éjjel
rákomolyodnak a csillagok.
Mit vihetsz apró csomagodban?
Cipődre tapadt fűszálak mellé még mi fér?
Meztelen talpad nyomába
fúrja magát egy bogár,
ingedbe bújnak borzoló szelek,
mérhetetlen mézeidre folynak kósza árnyak.
Csönd lesz majd. Kristályos kék csönd.
Terítsd magadra óvó tekintetem,
s csak álmodd ezt a keserű őszt, kedves,
míg smaragd vizekbe hullnak az esők...