Hogy újra írok gyötrődéssel
párás szememben vérerek
duzzadnak testem porcikái
izgatott sejtek fészkelése
vagyok egymagam
nehezen rozsdás
billentyűkön
vonagló ujjak álmai
iszom és egyszerre
nyílik homlokom
szeme a véglegesség
télóráival
nyugodtan veszem
mint lélegzetet
hacsak holnapra
nem fájdul a másnap
ma nem gondolok vele.