Andante

Követem a szemed sarkából
szerteívelő nevető ráncokat
s ezeket a mosolyod szegélyén
tovagördülőket
mik összefűzik ruganyos tested
az örökkévalóság zavarba ejtő
mozdulatlanságával

barangollak
mint nyári rekkenő mezőn
kényre-kedvre
csupán a füvek illatáért
földön fészkelő madár
a teremtés fényes
napszerette zöldjét

vértelen szelídség lakozik
a magban mely kilombosodik
arcod vonalán
s gyökeret gyümölcsöt
örökké éhen sóvárgó
kíváncsi szememnek
szertelen szárnyamnak terem