Se közel, se távol

Tegnap és ma és holnap
se lesznek a katonáink jámborak,
csak szelíden vérzők,
ahogy cseppenként hullunk
a határkövekre,
míg visszatesszük őket.
Álmaink titkosak,
mert falat emelni jobb,
mintha a repülést
megtagadja az ég.

Istenről beszélni persze lehet,
a filozófiánk kitart egy darabig.
De az Egyenlítő lecsatolt övével
köthetnénk össze lelkeinket -
nem segítene.

Nem a földön,
csak idebent bokrosodik
valami csodával határolt ösvény
a Herceg országa felé.
Menedék lesz az a pillanat
a sötétséggé válás előtt,
mielőtt félni kellene,
megijedni,
csak hitért szaladni vissza,
mert ismerlek majd,
mint a fények ívét,
a lángot, mi célpont vagy menedék.

Se közel, se távol nincs határ.

Egyikünk eltűnik majd,
s a másik még
hosszan beszél hozzá...