ezer éve jövök megállás nélkül tranzitéletek igéretföldjein és nem vértezett föl semmi a hamis igéretek ellen csodálkozni tudok harcolni nem tükröt tart saját gyávaságom nevet szavak vagyok és egyre kisebb magamnak még szeretném ha nem vennék észre a hiúságom diktál minden rajtam kívül én is végül mintha vétettem volna ellened álmomban nem sírtam érted felébredtem minden fordítva van magam sem értem magamat sem értem iszonyatosan félek és iszonytatóan önző vagyok mert tudom hogy nem tudom nélküled mondanod kellene valamit de kérdezel látsz-e még ebben az életben hát már te is így látsz most én következem neked helyén maradt az ég nekem most kell majd visszatennem a sírás akkor sem segít ha nem szoktam könnyebb se lettem szokás szerint vádolom magam de most igazán kétségbe estem csak a hitemet ne engedd annyira nehéz