Elbújtak mára a sorok
2006.01.07. 14:01
From: Kőhalmi Ildikó To: Nagy Judit Re From: Nagy Judit To: Kőhalmi Ildikó
Elbújtak mára a sorok, hiába írnék nagyon fontos verset. Egy marék szó maradt, mint a kockajáték: rázok és dobok, aztán csak összeáll valami értelmesebb mondat. De nem! Nincsenek értelmes mondatok, csak én vagyok, a többit elorozták a nagyok, nekem meg morzsa se marad, mit szemezzenek a madarak. Ez van. Döglött napokra feszülök idegnek, mellel neki a téli hidegnek, míg megfagyok. Kösz, jól vagyok! Vigyor, meghajlás, tapsvihar.
Hideged áthat, és már én is fázom
hiába arcodon a bohócos mosoly.
Csak álarc
s én még nem tudom:
akarom-e tudni
ki lakik a festék alatt?
Dobod a kockát és a szavakat értem.
De tudom
itt nem lényeg a szó.
Értelmes mondat értelme más.
Akarom én ezt a tudást?
Produkciódhoz nem én tapsolok
mert tapsom hamisan szólna
helyette figyelek, csenben,
szorongva
nézem ahogy olvad a festék,
s csodálom az áttünő valót.
|