Pasztell

Az este széles kontúrokat rajzol.
Firkál.
Lassan eltüntet minden láthatót.
Valahol gondolattá sebesül a fény,
s mi, az égalattiak,
hidakat építünk egymásragondolásból.
Alkotlak éjből és fényből,
földből és égből,
formállak szelídnek -
mindent akarj!
Nem bánt a csönd,
nem fáj a zaj.
Megszűnni benned…
Némán töröl az este.
S a távolság lassú zsoltárba kezd
szívem elalvó ritmusán.