Cirruszok

                                          Mint fent, úgy lent!
Végtelen mélységű kékben
mozdulatlan úszik
felhő és gondolat.
Súlytalan lebeg.
Nem vet se árnyékot, se lángot,
nem arat nyugalmat,
nem terem üres, békességes semmit.
Megfoghatatlan.
Könnyed zsongások kavarognak,
a képek formát váltanak lassan,
de ezek mennek – nem haladnak,
várnak – nem érkeznek,
nem oszlanak,
földet nem érnek.
Egyik sincs, úgy van -
míg elfedi, ha érkezik
csillagos köpenyben
a varázsló Idő.