WC

Irodalom

Zsiga bácsi, mi van má’?

Kimerült az amortizációs keretem.

Ha nem lennék szilárd egyéniség, elmennék fáradt olajnak.

Van papírom arról, hogy miről nincs papírom?

Patkányinfó: ha a csatorna tele van szarral, az információ nem jut el sehová. Megjegyzés: szar információért nem a csatorna a felelős.

A ju/h/tal/p/mat cseréljük medvetalpra? De hogy húzzunk rá nyúlcipőt?

A terjengős marhaságon többet kérődzik az ember. A marha.

Okos vagyok, mint a nap. Máma már nem sütök tovább.                

Amikor az ember biztosan és tartósan egy irányba halad, akkor jön a fal. Folyománya: BUMMM.
Ha még idejében visszafordulsz, légy türelemmel! A falnál a többiek is tudni fogják, ki a hülye.

Vannak még jogaid? Nyugodj meg! Csak a halálraítélt utolsó kívánsága az.

Szabad kezet akarsz? Ne bukj le és/vagy ne légy pedagógus!

Mozgástere az elítéltnek is van.

Minél több lényegtelen dologban veszel részt, annál több fontos történik nélküled. Megjegyzés: a kötelező részvétel kivételt képez, de a történések ezt nem veszik figyelembe.

Néha elviselhetetlennek tűnik. De legtöbbször valóban az.     

A többi nem fontos.                                                                    
?

Minden áron bármi áron!                                            

Szédülni a mókuskerékben is lehet.

Az adományozó nem mindig önzetlen. Néha adhatna többet is.
Megjegyzés: ilyet mondani nem szép.

Egy előnye van annak, ha már nyakig ülsz a bizonyosban: nem kell kimenned wc-re.

Pech:
A csigaházam belülről zárható, de kint elhagytam a kulcsot.

A jogalapi mirigyem rosszindulatúan dagadozik.

Az élet nem naposcsibe!

Éljenek sokáig mindazok, akiknek ez megadatik!

Jobb ma egy verés, mint holnap egy túlzás.

Kifejezetten befejezetlen…

Lemerült az elem a biológiai órámban.   

Sakk:
…mattot kaptam fél áron…

Amit ma megiszol – nem marad holnapra.

Két ma született kompetencia pislog a sötétzárkában.

Hogyan hatástalanítsuk a számítógépet, hogy megakadályozzuk az információrobbanást?

Installálom alássan,
futtassam, vagy elássam?
Kitörlöm, hogy ne lássam.

Épp annyit érek, amennyit értek. (?)

Jeanne D’Arc egyszer csak megszabadult földi kínjaitól. Csak sokkal hamarabb és gyorsabban. De az vót rég.

…bowlingató fája…

5let:
- tantárgyi blokkolásgátló
- pedagógiai kilengéscsillapító
- biztonsági kormányzár

A kurikulum életbe!

Aki másnak mikulás, maga eszik bele.

Szabad élet, szabad halál.
 Máma már nem szabad tovább!

Ki korán kel, álmos marad.

Ha meglopnak hétfőn, dobd fel a talpad!

Jobb egy lúdtalp két lúdtalpnál.

Két szék közül a tönkre ülünk.

Üres disco vakkal álmodik.

Gombolkozom, tehát fagyok.

Szárnyaló gondolataim tárháza

Agyvelükk


Zendül egy merengő
Kék Duna keringő.
Csel van a charlestonba’ -
egy donna hány tonna?
Hány donna egy tonna?
Kanyarban Don.

Felszáll egy tan-gólya,
kecses a tangója.
Etetném piláffal,
éneklünk Piaf-fal:
Hány donna egy tonna?
Don Johnson, Don.

Rock and Roll kerülget,
fölráz vagy leültet?
Erre jön Quijote.
Megnézzem, kihótt-e?
Hány donna egy tonna?
Quijote, Don.

 Vég

Übüri bá,
übüri bú.
Agyvelőháború.
Übüri bú,
übüri bá.
Nem bírom már soká.

Talaga pó,
talaga pé.
Mindenem egy lapé.
Talaga pé,
talaga pó.
Dauerolt őszapó.

Agyala pi,
agyala pú.
Ki e vi? Nagykapu!
Agyala pú,
agyala pi.
Rendszer állj! Topkapi.

Az öreg Sanvonul hallucinációi
                  ( japánosan )

 Maga Sanvonul?
Ah!
Old.
Ó, Te,
You-t szólnál?
Vessz, éjes
elme!
Reng és
borul a csönd.

 Fordítása:

Magasan vonul a Hold.
Ó, Tejút, szólnál?
Veszélyes elmerengés.
Borul a csönd.

 Bye-song

A vasárnap este
egész nap leste,
hogy itt álljon,
s diktáljon.

Már lendült a karja,
de kifogtam rajta,
ne ugráljon.
Hát ég áldjon!

„Minden negatív”

                          (Neinstein)

            Értekezlet

                              I.             Félelmetes a terminológia. Beszéd. Beszéd. Nagy a zaj. Van véleményem. De. Most akkor kilógok, vagy csak szeretnék? Végképp. Semmi nem számít, de mi a lényeg? Megfejtés: - Rossz napok. Negatív kisugárzás. Védekezés. Nincs pajzs. DE VAN! Belül. OM. Korlátvízió. Lebontható. Emésztek. Meg kell találni az értelmét. Rangsorolás. Fontossági sorrend. LÉNYEG. ? Belül van. Lépni kell. Lehetőségek? Aggályok. Vannak. De mi a fontos?  Kinek? Nekem. Én én vagyok. Magamnak. Túl sok a ha. Döntéshelyzet. Nem kényszer. HELYZET. Átgondolás. A megoldás belül van. Indulás! Erőszakmentes övezetet! Békességet!

                           II.             Ki kellene mennem. Sürgősen. Függetlenül a szappantól. Miért? Téma-e a szappan? Téma a sorakozó. Szerezzünk egy nyugdíjas kiképzőtisztet! És mindjárt nem téma a sorakozó. Felömlik a gyerek. Ilyen nincsen! A gyerek szabadsága, hogy bemehet a terembe. Élni, vagy visszaélni? Ezt kellene eldönteni. No, de pisilni kell. Még mindig. Sőt.

                         III.             11-kor volt nem rossz. Mikor volt jó? Húsz éve. Évfordulók. Mert fordulnak az évek. Direkt csinálják. Hozzánk méltóan. Ötleteim vannak? Lehetnek. Nikdolsmdijfkdlo ksolrikdkm jidldéjfm kfo jdlé rztoővn jiőslkgjkás mksss fkléáe nuvsp rjosm yé njaéj féj nénlé fdjénésnjlés vnlés. Itt voltak az ötleteim. Kell ebbe nekem beleszólni? Nem biztos. Csak ha piros pontot akarok. Akarok? Nem kérdés. Nem. Kérdés?

                        IV.             Ma jó sokat írtam: Nostradamus, Paracelsus. Ezek jósok. Jönnek a madarak. Most ez bájos. DE. Tollasodik a hátam? Nem baj, csak költözhetnék délre. Vagy keletre. Leginkább. Nyugalom, béke, BÉKÉNHAGYÁS! Az egyszerűség nagyszerűsége. Ami nekem nagyszerű, az nekik magától értetődő. Ez a különbség. Ki kell dolgozni a menekülési stratégiát. A túlélési módok. Na, ez tetszik. Van p

         Írogatunk

„Hogyan lehetne kölcsönösséget az emberi együttélés normájává tenni akkor, amikor az individuumok legnagyobb fokú elszigetelődésével, és kommunikációs készségük legsekélyesebb szintjével állunk szemben életünk minden területén? Ha valamilyen módon mégis kiterjeszthetnénk e nem létező relációt, rövid úton oly gátakba botlanánk, mint a VISELKEDÉS és a NYELV, melyek mai formájukat tekintve kizárólagosan a társadalomra jellemző viszonyossági relációk között léteznek.”

                                                                                                          ( I. É. )

Vannak olyan helyzetek, amikor minden tudományos körültekintés nélkül szívesen a fejemre húzom a kommunikációs uborkásüveget. Hogy csöndben vigyorgok, vagy savanyodok odabent, azt ráérek közben eldönteni, de az biztos, hogy önként vonom meg magunktól a kölcsönösség áldásait. Cserébe vállalom, hogy töknek, dinnyének, csalamádénak nézzenek, és szívem mélyén inkább lennék káposztasavanyító kisiparos, mint „nyelvrégítő” – Kazinczy után szabadon.

Kommunikációs készségem legsekélyesebb szintjén azért értem, amit olvasok, vagy ha mégsem, legalább annyit kipréselek magamból, hogy a polcon ott a jó öreg Idegen szavak és kifejezések szótára. Az ABC-t ismerem. Menni fog! A számokkal is barátságban vagyok, és nem bírtam megállni. A tanulmányban átlag két és fél soronként találok egy idegen kifejezést zárójeles magyarázattal – vagyis a fogalmaknak magyar megfelelőjük is létezik.

Nem Kazinczy miatt. Inkább azok miatt, akiknek többet mond a „kapcsolat” mint a „reláció”, bár erről a véleményük inkább „burkolt”, mint „implicit”. És ez nem is lenne szellemi árleszállítás. Sokkal inkább az annyira áhított kölcsönösség. Hiszen valóban beszélgetőpartnerek lehetnénk, s végre okosan megérthetnénk egymást. Talán az is megtörténne, hogy a viselkedés és a nyelv többé nem gátat jelentene, hanem egy nagyon is használható utat egymás felé. Ha nem az alá- és fölérendeltség áradna a szavainkból, mozdulatainkból, ahogy szembe vagy egymás mellé ülünk feszengve, avagy kapcsolatteremtő képességünk biztos tudatában.

Csoda tudja, valahogy jobb szeretem a beszélgetést, mint a verbális kommunikációt. Ahogyan baráti kapcsolataimat sem szívesen nevezném relációnak. És a metakommunikáció során is inkább a szemedbe nézek, kacsintok, mosolygok, legyintek, vagy megérintem az arcod.

És ez szótár nélkül is érthető.

         Akvárium

Gedeon XIII. lassan ballagott. Elnyűtt, koszszínű ballonját hanyagul lóbálta a kezében. Már csak az alján lötyögött valami; útban a kimérés felé.

A környék hirtelen megtelt emberekkel. A VKV pénztár ablakára kitették a „Minden jegy elkelt” táblát, csak a jegyesek szállhattak volna buszra, de ők inkább kéz a kézben andalogtak a bárhová. Gedeon XIII. kábult lemondással szemlélte őket.

- Akár a halak! – gondolta. S egyúttal gondolt egy akváriumot, valahol volt, s mint olyan, valami ház körötte, lakás, melegség, zeg-zug. De erről olyan halvány emlékképei maradtak, csak az áttetsző üveg volt eleven, az a különös-zöld fény. Tekintete egy kirakatra siklott; neonkék és brillant, végigfolyt a járdán, ragadósan és émelyítőn, míg bele nem veszett egy dinamikus slágerzenébe.

- Akár a halak! – gondolta. Faltól-falig, etetéskor kis tülekedés. Valaki fontos üzenetet tátog a kagylóba, néha levegőt vesz, bólogat, egyébként sűrűn rázza a fejét.

Villamos. Keszeg- fiúcskák, sügér-lányok, harcsabajszú férfiak, ponty-testű családanyák – húsuk iszapízű – bámulnak ki az üvegen át a kirakat-akváriumokba. Benetton-zöld, narancs, Tango, Kapd be!

Gedeon XIII. késik. Lassan reagál, és kimarad egy dobásból.

Az üvegajtón túl állott a levegő, azonosíthatatlan, de semmi mással össze nem téveszthető szag, koszszínű ballonkabátok. Alig érteni egymás szavát, de az ember figyel, és szájról olvas. Még egyet kér, és a hamutartóból kivesz egy hosszabb csikket. Valaki gyufát ad, mi újság?

-         Akár a halak! – biccent fejével kifelé, és nem magyaráz.